Kissé elmaradoztam. Egyrészt jó sokat foglalatoskodtunk két keréken kívül eső dolgokkal, például megcsináltuk a helyet, ahol alkalmilag garázdálkodom. Másrészt a kicsi életem úgy teli lett pakkantva mindenféle dologgal, hogy örültem neki, ha olvashattam másokét, nemhogy írjak blogot. Pedig elkészült megint néhány darab, és bónuszképp egy olyat is megmutatok, amiben nem vettem részt, de bárcsak.

Jöjjenek tehát a képek, némi szöveges aláfestéssel:)

Dino Delloni

Vicces kis monti, a "nagyon nem szeretnénk vele foglalkozni" állapotából jutott el a "beleszerettem vazze" végletéig.

Azt hiszem, ha nincs rajta a 400 LX szett, nem nyúlunk hozzá, hanem megy a levesbe. Pedig egy kellőképpen könnyű, de erős gépezet lett belőle, néhány vadiúj alkatrésszel.

KTM Life Country

A név kötelez, könnyű és erős trekking, gyönyörű vonalú első villával, Shimano 100 GS szettel, Exage agyakkal. Nem kicsit elhanyagolt állapotában is látszott, remek gép lehet belőle, íme:

ezekért szeretem ezt a barátilag végzett melót - nem ez a gép az eddigi leglátványosabb munkánk; de az egyik, amivel azért elgurulnék, kíváncsiságból egy hosszabb túrára, milyen érzés.

Taifun Cosmos A 20

És íme, megint egy - kötelező jelleggel meglepetést okozó - Taifun. Pisti figyelmeztetett, ne használjam ezekre az "áruházi" jelzőt, az a Tesco-s "színvonal" jelzője, ezek pedig az egyik sportszer-hálózatnak voltak saját márkái. Mindig kicsit lekezelően fogok hozzá, aztán kellemesen csalódok: egyrészt gyönyörű lett, lakik benne előcsalogatható stílus, másrészt hosszú időn át megbízhatóan működött, s most újra hajtható, strapabíró darab lett. Így nézett ki előtte:

és így a hozzányúlás után:

Nekem tetszik. És ez a kantifék egyébként meglepően jól fog.

Végezetül egy kerékpár, ahol nem volt szükség a belenyúlkálásomra, habár nem kevés beállítani és töprengeni valót adott Pistinek - a gép, ami nyugatabbra sokkal nagyobb divat volt már tíz éve is, mint itthon, a

Centurion Discovery

Amikor Pisti szóba hozta, meglehetősen kíváncsi lettem rá, én ilyesmit képzeltem el "téli tanknak": soksebességes agyváltós, elöl-hátul agyfékes trekking, csak a láncot kell még becsomagolni, oszt' hajrá latyak! Pisti tapasztalata szerint működő rendszerek ezek is, amik Dániában, meg Hollandiában sokkal népszerűbbek mint a lánckeréksoros váltás.

Hogy az agyváltó-agyfék nehéz? Lehet, de télen amúgy sem izgatna: van ugye a "ne izzadj meg" program, meg egyébként is csúszik, tehát puhul a tempó is. Aztán lehet, hogy nyárra is maradna a madár... (csak csábulgatok itt, azért nem pontosan ezt képzelem én télre, se nyárra, és meg vagyok elégedve a saját szamarammal:)

Jó tekerést

CM