Olykor firkálgatok ezt meg azt - az egyik ilyen agymenésből lett a Kobi felső csövére ráfestett minta is. Hasonló játszódás eredményét mutatnám most meg; régebben kezdtem el és még most is alakul - bár számomra ezek csak akkor "készülnek el", ha már felkerül a vázra a maszkolószalag...
Szóval ez itt Főnix. Jó lenne megcsinálni, csak kéne neki egy megfelelő donor. És mivel ennyi munkát az ember csak hóbortból vállal be - ha nem magának... -, kéne valaki, aki ilyet szeretne. Rajtam kívül...
...olyan volt az elmúlt pár hét fekete levese után, mint egy szelet megházivajazott foszlós kalács. Napfény Rulez! Hogy most köd van, meg eső jön, visszamenőleg ezt nem homályosítja. A tegnapi...
Szerdán jövök a hóesésben a dobozzal a Mogyoródi elején, mellettem lépésben, negyvennel cammognak az autók, én hol a nyomban, hol mellette, kapucni a sisakon, hóember a biciklin, mikor is látom, egy csapat külföldi kinézetű turista (turista kinézetű külföldi) engem fényképez...
Csütörtökön, teli dobozzal érek a Népligetbe, ahol is aznap először kapok tiszta hátszelet, minden forgó, szél-limány nélkül - vagy háromszáz méteren tol alig csökkenő sebességgel a szél, teli arccal vigyorgok a fagyba az élvezettől, miközben folyamatosan az jár az eszemben: mekkorát fogok majd ugyanitt visszafelé szopni a tiszta szembe-szélben...
Életem legmorbidabb hete. Dobozzal hétfőn képtelenség. Megtoltak kicsit, javítani kellett, még jó, hogy az alapszerkezet, meg a doboz nem sérült. A budafokiig "hókotrás" (gyalog lejárt és/vagy keréknyomokkal szabdalt visszafagyott hó-jég) várt a cangaúton, meg a kis utcákban, a kedvenc útvonalaimon; maradt a forgalmasabb utak szűkült útszéle, a kijárt keréknyom, a forgalomlassítás és anyázás. A budafokira még csütörtökön is kész canga-nyúzás volt kijutni a Lágymányosi híd után. Egy romhalmazt vittem a héten többször is Pistihez, letekeredett hajtókarral, össze-meg szerterohadt csavarokkal, eltört csomagtartó-füllel, többszörös defektek javításának koszával a kezemen (mondtam már, mennyire utálok belsőt cserélni mínuszos lucsokban?). Az utolsó defekt pénteken tartalék belső nélkül ért, a hat-és feledik szállításkor - egy olyan nap után, amikor semmi nem úgy sikerült, ahogy előre kinézett.
Az alsó-közép kategória, amit a Kobira pakoltunk "úgyis tönkremegy, cseréljük ócsón" felkiáltással, na az nem bírja az igazi telet - egyáltalán nem. Lánc másfél havonta kuka, de már a harmadik csere dobatja a racsnit is. A hajtómű nem maradhat így, mert félő, hogy megint úgy összerohad, hogy csak melegítve lehet kibűvölni. Fékpofaszett a harmadik van benne, át is kellett bovdenezni, mert kiszőrösödött néhol. Lámpa és prizmák törnek-potyognak, elcsúszásonként legalább egy, de olyan is akad, ami pusztán lerázódott. A defektsorozat miatt felraktunk egy új külsőt hátra - orbitális anyázás árán, mert a nekem tetsző mintázatú külső és a felni a mérettűrés ellenkező végletében lakhat (hogy aztán miként szedem majd le javítani utcán, az rejtély...). Az utifutis kínzás minden kopó alkatrészen sokkal nagyobb amortizációt jelent, és ezen szemmel látható mértéket tessék érteni. Minden nap le kell mosni és újrakenni, mert nap közben áll a sóban; a nem kevés munkával lefényezett vázat egy helyen már sikerült leütni - nem normális, mit művelek a "szemem fényével".
Meg hogy magammal mit. Volt a héten nap, amikor hó ide, latyak oda bőven több, mint százat mentem, 45. évemhez közel, gerinctörés, arccsonttörés, félszeműség, trombózisharisnya, pár apróbb egyébség begyűjtése után, mint egy debil gladiátor, (mortiuri te salutant). Nem feltétlenül ezt a lovat akartam persze, de ez megint egy másik történet.
Mert szembe kellett néznem vele, hogy fantaszta vagyok. Lehet, hogy korai mérleget vonni, meg nem ilyenkor kell, amikor "folyamatos ellenszélben" kapaszkodik az ember, de annyi nyugodtan kijelenthető, hogy kudarcot vallottam. Az, hogy fantaszta vagyok, annyit tesz, hogy hiányzik a minimális képesség is a valóság felmérésére, és arra a kevésre se emlékszem jól, amit sikerül. Annyit tesz, hogy nagyon komoly fantázia-világok laknak a fejemben, de a valóság alapvető törvényszerűségeit sem voltam hajlandó ezekhez se megtanulni. Az álombirodalmak szabályait is én találom ki - akkor meg minek? Viszont így nem vagyok alkalmas arra, hogy vállalkozzak.
Attól félek, hogy a kiindulásom rossz...
shizoo
csak úgy: a pénteki 74km fél négyig, a defektig...
